FELLA$ interjú

A rap fronton támadó Vető fivérek szemszögéből nézve így állnak jelenleg a dolgok:

Mi az ami a legjobban inspirál a zenélésben?

Az alkotás maga. Amikor megindul bennem valami és sikerül megfogalmaznom valami számomra fontosat. Aztán azt összehangolni a megfelelő alappal. Szeretem megvalósítani a hülyeségeim. Imádok Milánnal dolgozni, igazi flow élmény. Ha pedig valaki talál értéket az alkotásunkban, akkor az felmelegíti a kis szívem. Tényleg jó érzés visszaadni valami hasonlót, mint, amit én kaptam.

Az ars poeticam az, hogy előbb a tartalom, aztán a forma. Sosem érdekelt igazán, hogy szép e valami, vagy jól szól e. A lényeg, hogy van e benne önmagán túlmutató tartalom. Ha igen, akkor foglalkozhatunk a kivitelezéssel. Na, ezt próbáljuk meg mi végigvinni, a lehetőségeinkhez képest legmagasabb minőségben.

Másrészt az, hogy kipróbálhatok új dolgokat. A most megjelent DREAM$ is például egy nem szokványos dal számomra. Személy szerint én a sokkal vadabb, koszosabb cuccokat szeretem. Úgy vagyok ezzel a dallal, hogy a készülő lemezünkről ez a “popdal”. De jó volt megcsinálni.

Mikor és hol hallottál az MPW-ről előszőr?

Youtube dobta fel Bánkuti Dani videóit ajánlottba 2018-ban asszem.

Szerinted milyen egy feltörekvő produkció helyzete itthon?

Kettős. Egyrészt: mostmár mindenkinek van lehetősége nyilvánosságot kapni a közösségi felületek segítségével, de másrészt éppen ezért iszonyatos a verseny és az információs zaj is. Emiatt tényleg valamit villantani kell, hogy az ember kitűnjön. De önmagában ez sem elég, nagyon erős szerepe van a szerencse-faktornak. Sokszor teljesen váratlanul kapnak fel egy-egy előadót. Emellett a korszellemre jellemző toxikus pozitivitás miatt mindenki benyalja, hogy bármit elérhet, amit szeretne. Ezt megfejelik azzal, hogy világszínvonalú produkciók születhetnek a kisszobában. Lásd Billie Eilish. Ugyan már. Az ötlet valóban megszülethet ott, de a kidolgozás már más kérdés. Az nehézsúly. De ennek a nyilvánvalósága nem feltétlenül szűrődik le ide a gyarmatokra és emiatt sokan koppannak.

Szerintem nagy gát az anyagi oldala is. Az, hogy huszonévesen tudj ebbe invesztálni, ahhoz a jó családi körülmény nem hátrány. Azért is, mert minél előbb bekerülsz a véráramba, annál hamarabb szerzel tapasztalatot. De, ha emellett tolod a 3 műszakot, magadat tartod fenn, akkor nagyon kell akarnod, hogy ne add fel. Sok áldozattal jár, – mint minden vállakozás, és szerintem így kell hozzáállni, ha ebből szeretnél élni vagy legalább a további zenélés feltételeit megteremteni.

Mindemellett azt látom, hogy szélesedik a lehetőségek spektruma, sok ingyenes oktató tartalom elérhető, vannak pályázatok, de erre még nincs elég rálátásom.

Vannak példaképeid? Ha igen kik?

Kifejezett példaképem nincs, mondjuk úgy, hogy vannak olyan művészek, akik számomra katarzist okoznak a műveikkel. Ez azt jelenti, hogy az alkotás “elfogyasztása” után más ember leszek. Hozzám tesz valamit. Egyszerűbben: ez az “asztakurva” élmény.

Ezt a katarzist keresem és törekszem rá, hogy okozzak is hasonlót.

Kivel dolgoznál szívesen a hazai szakmából ha lehetne választani?

A hazai hiphopon belül a WAVY kollektíva az, ami egy nagyon inspiráló összművészeti közegnek tűnik, szívesen dolgoznék velük, akár hosszú távon is. Szeretem az ilyen avantgarde kezdeményezéseket, ez az attitűd áll hozzám a legközelebb. Ezen kívül Ganxstáékkal vagy az Uzipovval. Utóbbiak (is) nagyon kellemes úriemberek, kifinomult szalonzenét játszanak. A “Bazaltkockák” című lemezüket digitálisan rongyosra hallgattam.De nyitott vagyok sok mindenre, de mindenképpen valami fúziós cuccot csinálnék. Leginkább zenészekkel és énekesekkel, vagyis olyan emberekkel, akik azt tudják, amit én nem: zenélni és énekelni 😀

Szerinted mi egy hazai sikeres projekt receptje?

Nincs receptje. Ha lenne, már mindenki sikeres lenne. De kinek mi a siker? Ha mainstream oldalról közelítjük meg akkor: legyen slágeres, könnyen befogadható. Leginkább ne állíts semmit, ne sérts meg senkit túlságosan. Nekem ez személyiségemből adódóan nem megy…

Ha azt nézzük, hogy szerintem milyen egy sikeres előadó, akkor azt mondom, hogy úgy tud egzisztenciát kialakítani a zenéből, hogy közben (a szükséges megújulásokkal együtt) önazonos marad, véleménye van és nem fél attól, hogy emiatt lesz, aki nem szereti.

Összetevők a hosszútávú fennmaradáshoz: Tehetség, jó személyiség, hasznos kapcsolatok, rengeteg pénz és áldozat. Ja és a rengeteg csalódás, visszautasítás miatt kitartás, szívósság. Ehhez nem árt egy jó hátország (család, barátok, pszichológus…). Mindez szorozva  szerencsével. De minden esetre bírni kell, ez van, bocs.

Hogy ezt hogyan lehet megoldani? Ezen dolgozunk épp most is 🙂

Mik a terveid még 2022-re?

Kiadni a debüt lemezünket a MORRI$ON-t, terjeszteni, lehetőleg elkezdeni fellépni vele.

Szeretnék ismerkedni, hátha kialakulhat valami érdekes végeredmény.

Van zenei bakancslistád? Ha igen mi szerepel rajta?

Nincs, és az szerepel rajta hogy elő akarom adni Ganxstáékkal a “Rossz vér”-t valami fesztiválon, aztán koncert után ájulásig mindenezni velük. Aztán, ha összeszedtem magam, akkor szeretnék szervezni egy zenekart, hogy élőzenézzünk és “koncert” címszó alatt rendszeresen bolonduljunk meg a közönséggel meghitt egyetértésben. Mindemellett szívesen tartoznék egy kreatív összművészeti egyesüléshez, ahol közösen töltődhetünk egymásból, lásd fentebb.

Mi volt eddigi karrieredben a legemlékezetesebb pillanat?

Az “Ébredés” című dalnak már megvolt a szövege. Rettenetesen sokat jelent nekem az a dal. Kb 2 évig kerestem a megfelelő referencia zenét, hogy mégis milyen hangulat illene hozzá – sikertelenül. Aztán Milán egyik nap küldött egy zongoramenetet, hogy ezt most írta, tudom e használni. Azt hittem elájulok: na ez az “Ébredés” zenéje! Nem is sejtettem, hogy egy zene “beszélni tud”. Beszarás. Megkönnyeztem.

Mit üzennél a szakmának az MPW felületén keresztül?

Hello! Megjöttünk.

A FELLA$ – Dreams című dalát, és az MPW Talents vol.1 EP-t itt tudod meghallgatni:

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top