Az autotune esete Silkkel

Mai cikkünkben egy több, mint 1 évvel ezelőtti beszélgetést elevenítünk fel Silkkel az Antares Autotune témájában. Fogadjátok sok szeretettel:

A mai hangmérnök el sem tudja képzelni az életet „autotune” nélkül. Amióta kitalálták a hangmagasság-korrekciós eszközöket, olyan szinten épültek be a stúdiók mindennapi rutinjába, hogy szinte észre sem vesszük, és már használjuk őket. Persze mindenki más-más eszközt/szoftvert preferál, ezeken pedig lehetne évekig is vitázni, de valamilyen formában mindenki birtokol ilyen jellegű eszközt. Az én esetemben ez a jó öreg Antares Autotune…

Évek óta használom, ugyan nem olyan gyakran, mint ahogy manapság „trendi”, de sok esetben azért szükség van rá. Természetesen ezt a plugint is fejlesztik/patchelik, de lényegében túl sok hasznos új funkció nem került bele a megjelenése óta. Ez számomra valójában nem hátrány, mert amit eredetileg tudott, már az is bőven megfelelt nekem. Természesetesen néha napján nekem is követnem kell az újabb és újabb verziókat, ha másért nem, hát a kompatibilitás végett. Nem olyan régen, megjelent ez a plugin közvetlen UAD-DSP kártyára is. Nekem ez nem volt túl izgalmas hír, mivel van gyári natív verzióm. Aztán egyik nap, nagy unalmamban, felraktam az UAD-os verziót is, mert kiváncsi voltam, mekkora dsp-teljesítményt igényel…

Ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. Először azt hittem, hogy a fülem szórakozik velem, mert teljesen másképp szólt az UAD verzió, mint amit megszoktam. Persze ehhez tudni kell, hogy mivel 20 éve használom az Antares Autotune-t, iszonyatosan ismerem milyen hibái vannak a szoftvernek. Sajnos tény, hogy a magas tartományt eléggé tönkreteszi, de mivel más szoftverek sem jobbak ebben, hát elfogadtam, hogy „valamit-valamiért”. Az UAD esetében viszont egészen másképp történt. Szinte azt hittem, én csinálok valamit rosszul. Fogtam, és az eredeti sávot leduplázva, rászúrtam az egyikre a natív, a másikra az UAD verziót, hogy tudjam A/B-zni őket. Ekkor szembesültem azzal, amivel ELVIEKBEN nem lenne szabad: minőségi különbség van!

A natív verzió sokkal de sokkal durvábban „eszi meg” a magasakat mint a UAD-os.

Ugyanaz a plugin, ugyanattól a cégtől, elvileg teljesen ugyanaz az algoritmus (miért is lenne más?). Sajnos van különbség az eredményben, nem is elhanyogolható. Ekkor jött el az a pillanat, mikor felment az agyvizem. Ezt mégis miért??? Aztán lenyugodtam, és próbáltam valami „tudományos” magyarázatot kreálni. Teszteltem többféle énekesen, hangszeren, mindig erre az eredményre jutottam.

Miért szól jobban az UAD, mint az eredeti natív? Most belemehetnék abba, hogy mikor hány bit, meg számolási pontosság, meg más egyéb programozási őrületek, hogy mindenki lássa, ötletem lenne a problémára és nagyon okos is vagyok. Ezen is el lehetne rugózni időtlen időkig, viszont a cikkemnek nem az a célja, hogy a miérteket megfejtsem. Fejtse meg az, aki a plugint fejleszti! Egyszerüen csak annyit szeretnék, hogy ne legyünk nyúl-bélák, ne dőljünk be folyton a marketing rizsának, és legfőképp, ne higyjük azt, hogy digitális korunkban 1+1 az mindig kettő! Az igazán szomorú a dologban az, hogy ez nem kellene, hogy így legyen. Valószínüleg valami emberi hanyagság van a jelenség hátterében, mint oly sok hasonló esetben. Szóval várjuk a „nagy patch-et”, amiben ezt javítják, és reménykedünk, hogy nem az UAD verziót patchelik a natív szintjére, hanem fordítva!

 

u.i.:
A pontosság kedvéért, a jelenség ProTools 12-es szoftverben, AAX natív és az UAD DSP-s verzió között áll fenn. Más platformokon nem néztem, nézzétek meg Ti!

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top