A Sabrina Carpenter–féle „Manchild” csak a jéghegy csúcsa
A legtöbb hallgató hajlamos elhinni, hogy az általuk kedvelt popsztárok egy személyben írják, játsszák és formálják a dalaikat. Amikor megjelenik egy új szám – mint most Sabrina Carpenter „Manchild” című dala –, sokan reflexből elkezdik elemezni a dalszöveget, mintha a művész saját gondolatait olvasnák. De a popzene világában ez a romantikus elképzelés már régen elavult.
Ez a videó nem csupán egy új dalról szól, hanem arról, hogyan működik valójában a zeneipar. Ki írja a slágereket? Hogyan választják ki őket? Kik állnak a háttérben, és mit jelent az, hogy valaki „művész” 2025-ben?
Nem a dalszöveg mondja el a történetet – hanem a kreditek
A „Manchild” című dal hivatalos szerzői Amy Allen és Jack Antonoff. Sabrina Carpenter talán hozzátett egy-egy sort, módosított pár szót – de az igazi kreatív motor mögötte ez a két név. Amy Allen neve a legtöbb poprajongónak talán nem ismerős, de a Spotify statisztikái mást mutatnak: ő írta például az „Espresso”-t, amely több mint 2,3 milliárd lejátszást ért el. De ott van a neve a „Without Me” (Halsey), „Adore You” (Harry Styles) és a „Greedy” (Tate McRae) dalok mellett is. És ezek csak a legismertebbek.
Jack Antonoff pedig szinte már házi szerzője lett Taylor Swiftnek: a „Cruel Summer”, „Anti-Hero”, „Bejeweled” – mind az ő produceri vagy szerzői közreműködésével születtek. De dolgozott Kendrick Lamarral, Lana Del Reyjel és Post Malone-nal is. Mindketten a modern popipar profi, háttérben dolgozó figurái, akik ugyan nem szerepelnek a klipben, de nélkülük ezek a dalok nem léteznének.
A dalszerzés nem egyedül történik – hanem üzletként működik
Amikor egy olyan előadó, mint Sabrina Carpenter új albumra készül, nem úgy indul a stúdióba, hogy „leülök és írok egy dalt”. Ehelyett menedzsmentje (Red Light Management) százával küld neki demo-kat a legjobb szerzőktől. A menedzsment maga is egy óriáscég, amely több mint 400 előadót kezel, és már a Dave Matthews Band-del indult 1991-ben.
A dalszerzők – mint Amy Allen vagy Jack Antonoff – ezekre az alkalmakra gyártanak új ötleteket, vagy újrahasznosítják a meglévő témáikat. Előfordul, hogy az előadó jelen van a dalszerzési folyamatban, de a stúdiók világa ma már nem a gitárral a kézben leülő dalszerzők terepe. Ez inkább casting, ahol az énekesnő kiválasztja a neki leginkább passzoló dalt, amelyhez később „hivatalosan” is nevét adja, akár egy minimális módosítás után is.
A producer a valódi karmester
A legtöbb modern popdalban az előadó nem vesz részt hangszeres játékban. Sabrina Carpenter például tud gitározni és zongorázni, de ez nem jelenti azt, hogy ezekben a dalokban bármilyen hangszeres szerepet vállal. A hangsávokat rendszerint Jack Antonoff vagy más producer rakja össze – gyakran teljes egészében programozott környezetben. A hangzást, hangulatot, effekteket, tempót mind ők határozzák meg, és az énekesnő csupán „ráénekel” a kész alapra.
És itt jön a képbe az a felismerés, amit sok rajongó nem szívesen hall: ezek a dalok sokkal inkább termékek, mint személyes művek.
A brand mögött emberek tucatjai dolgoznak
A dalok, a klip, az albumborító, a promóciós fotók – mind részét képezik egy komplex, előre megtervezett arculatnak. A „Manchild” videóját sem egy spontán ötlet alapján forgatták le, hanem storyboard alapján, stylistok, kreatív igazgatók és marketingesek bevonásával.
A dalszöveg nem egy személyes vallomás, hanem egy ügyesen megkomponált szöveg, ami passzol a célközönséghez. Ezért is tűnik hamisnak, amikor YouTube-on vagy TikTokon értelmezni próbálják soronként, mintha az énekesnő saját naplójából idézne.
Miért jár „írói kredit” annak, aki nem írta a dalt?
Ez az iparági gyakorlat szinte mindenhol megfigyelhető: a dalszerzők, ha szeretnék, hogy slágerük bekerüljön egy nagy előadó lemezére, kénytelenek átadni az írói kredit egy részét – még akkor is, ha az adott előadó egyetlen sort sem írt a dalban. Ez nem újkeletű jelenség, és a legtöbb esetben a dalszerzők egyszerűen beletörődnek, mert máskülönben nem kapnának lehetőséget.
Sabrina Carpenter esete tipikus példája ennek. A dalszövegek valószínűleg egy profi stáb műhelyéből kerültek ki. Ő az előadó, az arc, a brand – de nem ő a kreatív mozgatórugó.
A kivételek erősítik a szabályt
Persze vannak előadók, akik valóban írják a saját dalaikat, és teljes egészében ők állítják elő a zenét is. Billie Eilish és testvére, Finneas jó példa erre – ők ketten írják, hangszerelik, rögzítik a zenét, és ez a személyesség érződik is a végeredményen. De az ilyen esetek ritkák. Még a Coldplay is, akik egykor híresek voltak az önálló dalszerzésükről, ma már több mint egy tucat szerzőt sorolnak fel egy-egy daluk kreditjén.
A dalszöveg-elemzések értelmetlenek, ha nem vesszük figyelembe a hátteret
A videó végkicsengése az, hogy mindenki, aki elemzi a popdalokat úgy, mintha azok személyes vallomások lennének, valójában egy illúziót elemez. A valódi kreatív munka másoké – a dalszerzőké, producereké, menedzsereké. Az énekesek ma már sokszor inkább előadóművészek, mint zeneszerzők.
Ha valaki igazán szeretné érteni, mi történik egy sláger mögött, akkor nem az előadó nevét kell figyelnie, hanem a dalszerzőkét. Amy Allen, Jack Antonoff, Max Martin, Ryan Tedder – ők azok, akik jelenleg formálják a popzene hangzását.
Vélemény – amit érdemes ebből megjegyezni
Ez a fajta iparági mechanika nem újkeletű, de mostanra már olyan méretű és automatizált lett, hogy érdemes lenne újraértékelni a popzene fogalmát. A legtöbb „előadó” inkább kampányarca egy nagy gyártási láncban. Ez nem baj, csak tudni kell róla, és úgy kell fogyasztani a zenét, hogy közben tisztában vagyunk vele, mit hallunk: egy iparági terméket, nem pedig egy személyes művészi víziót.
Aki viszont valós önkifejezést keres a zenében, annak érdemes a kevésbé ismert, független előadók felé fordulnia – ott még előfordul, hogy egy dal valóban a szerzője lelkéből születik.
📚 Szeretnél olvasni magyar nyelvű könyveket a zenélésről, stúdiótechnikáról?
ÚJ weboldalunk: https://szakertoikonyvek.hu/
Kiadónk weboldala: http://www.mpwmedia.hu
🎓 Azonnal elvégezhető online kurzusaink:
http://www.zeneikurzusok.hu
